A fajta kialakításában eredetileg nem a vadászat játszotta a szerepet, hanem,az ír embereknek egy olyan kemény, jó idegrendszerű, félelmet nem ismerő kutyára volt szüksége, amely képes volt megvédeni a gazdáit és a portát az idegenektől, kártevőktől, ragadozóktól. Az így kialakult ír terrier az előbb említett tulajdonságai révén jól használható vadászati célra. Annak ellenére, hogy festményeken gyakorta így ábrázolják, leszögezhetjük, hogy kotorékmunkára nem használták őket, egész egyszerűen a méretüknél fogva alkalmatlanok erre.
Az ír terrierek egyes országokban, mint például Szlovákiában, Csehországban és Ausztriában, nagyon közkedvelt, nagy létszámban jelenlévő és elismert vadászkutyák. Elsősorban nagyvadas területen használják őket, főleg utánkeresésre és hajtóvadászaton.
A fajtát tekinthetjük egy hivatásos, vagy sportvadász mindenes vadászkutyájának, kollégájának. Nemcsak utánkereső és hajtókutyának alkalmas, hanem kitűnő apportírozó készsége miatt apróvad elhozásra is, amennyiben a lőtt vad mérete ezt lehetővé teszi. Mivel a legtöbb ír terrier imádja a vizet, vízi munkát is szívesen végeznek, kereső kedvük ebben a közegben is töretlen. Saját kutyáink leginkább vércsapán és hajtásban dolgoznak, de kitűnően helyt álltak már gerle- és fácánvadászaton is.
A fajtát kiemelkedő apportkészség és nagy kereső kedv jellemzi. Könnyen tanul és nagyon igyekszik megfelelni a gazdájának. Gyakran felteszik nekünk a kérdést, hogy mennyire irányíthatóak, képezhetők ezek a kutyák, hiszen mégiscsak terrierek. Ezzel kapcsolatban minden ír terrieres vadász egy véleményen van. Az ír terrier ebből a szempontból nem hasonlítható más kisebb testű terrierekhez. Egyértelműen sokkal nyugodtabb, jól irányítható, rendkívül könnyen képezhető fajta.
Az ír terriernek jó orra van és nagyon kitartóan keres. Kiválóan alkalmas a sebzett vad utánkeresésére, bár munkáját nyilvánvalóan nem lehet egy vérebéhez hasonlítani. Az íreket főleg frissebb, 3-4 órás, rövidnek ígérkező munkára vesszük elő, emellett pedig ők végzik az őzek utánkeresését is. Hasznos segítője lehet a vérebnek egy hajsza során. Temperamentumánál és felépítésénél fogva rendkívül kitartóan állítja a sebzett vadat, akár több órán keresztül is. Az élő vadat-mint minden vadászkutya- szívesen ugatja. A dermedt vadnál való felugatás már egyedenként változik, de könnyen tanítható. A csapát megbízhatóan követi, jól kontrollálva saját magát. Egyes kutyáknál rendkívül erős zsákmányvédő magatartást tapasztaltunk, ami megmutatkozott más kutyákkal és idegen emberekkel szemben is.
Hajtásban a többi terrierhez tudnánk hasonlítani, azzal a megjegyzéssel, hogy könnyebben irányítható és kevésbé vakmerő, vigyáz magára. Saját kutyáink eddig még nem sérültek meg. Ez egyrészről betudható a szerencsének, másrészről annak, hogy nem rontanak rá a disznóra, hanem 1-1.5 méterről ugatják, követik. Nagyon rámenősek, kitartóak, de betartják a biztonságos távolságot.
A fajta rendkívül gyors, hosszú végtagjainak köszönhetően hóban is boldogul, ugyanakkor nagyon fedett terepen ez akár hátrányt is jelenthet neki.
Az ír terrier, mint már említettük, soha nem vált divatkutyává. Nem alakultak ki küllem- és munkavonalak, ami annyi problémát okoz például retrievereknél, tacskóknál, spánieleknél. Ez a kettősség, amely wesen szempontjából oly sok faját jellemez, az ír terriernél szerencsére ismeretlen. Tapasztalataink alapján a fajtára általánosan jellemző a stabil idegrendszer, lövésállóság, apportkészség, kereső kedv. Ugyanakkor például a víz szeretete és a más kutyákkal szemben mutatott agresszió egyes vonalakban változó mértékben lehet jelen. Nyilvánvalóan minden tekintetben vannak egyedek közti különbségek is, mégis figyelemre méltónak tartjuk azt, hogy a fajta összességében jó wesenű és sokoldalú.
Összességében elmondható, hogy a sokoldalú ír terrier kiválóan alkalmas hivatásos és sportvadászok mindenes vadászkutyájának. Elsősorban olyan embereknek ajánljuk jó szívvel, akik vadásztársként kezelik vadászebüket, hiszen ez a kutya rendkívül igényli a gazdájával való szoros kapcsolatot. Nyugodt társ a szolgálati autóban és nagyon fegyelmezett kísérő egy magaslesen. Nem való olyan embernek, aki egész napra kennelbe zárja és alkalomadtán, például hajtóvadászatkor munkaeszköznek tekintve előveszi. Az ír terrier ilyen bánásmódot rosszul visel és munkában sem fogja mutatni azt, amire képes lenne.
Ha megkapja gazdájától a szeretet és figyelmet, valamint a következetes nevelést, kiváló vadászkutya és társ válik belőle.