Jellem és küllem – avagy egy ragyogó kutya, vörös bundában
,,Egy kutya aranyból. Úgy kívül, mint belül.” Így jellemzi a fajtát Jack London, aki 2 világhírű regényében (A beszélő kutya és az éneklő kutya) Mihály és Jeromos kalandos történetén keresztül remekül prezentálja az olvasónak mindazokat a jellemvonásokat, amik a fajtát jellemzik.
Ahogy már említettük, annak idején a fajtát arra tenyésztették ki, hogy kísérje a gazdáját a mindennapokban, őrizze a portát, írtsa a parasztudvarokban a kártevőket. Ennek eredményeképpen egy sokoldalúan használható terrier alakult ki, amely rendkívül szoros kapcsolatban van a gazdájával, gazdáival. Legfontosabb célja, hogy mindig gazdája mellett legyen. Az ír terrier tulajdonosok jól ismerik ezt az igényét, amely megfelelő nevelés esetén sohasem fajul tolakodó, hyperaktív felugrálásba, ölbe mászásba. Tökéletesen elég neki, ha fejét gazdája lábára hajthatja, vagy mancsát annak lábfejére helyezheti és már le is hunyta a szemét.
Vörös bundájával, született eleganciájával, sugárzóan értelmes szemeivel vonzza az emberek tekintetét. Hűséges, odaadó társ, sokoldalú, gyorsan tanuló, kimagaslóan intelligens munka- és sportkutya. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a jó tulajdonságai ellenére ő is egy öntudatos, pörgős, gyakran akaratos terrier! Következetes nevelést igényel, de az elnyomást nem tűri, kemény bánásmóddal nem fogunk nála célt elérni. Unatkozni nem lehet mellette és jó, ha a gazdának van humorérzéke. Rendkívül gyorsan reagál a gazdái hangulatára, pontosan képes felmérni, hogy mit is kellene tennie ahhoz, hogy a gazdának megfeleljen. Remekül kihasználja veleszületett báját, ha valami rossz fát tett a tűzre, vagy csak fel akarja vidítani gazdáját. Minden ír terrier tulajdonos pontosan ismeri ezt a szituációt! Ölbe hajtott fej, tágra nyílt, csillogó szemek, lassan, óvatosan söprő farok.
2018.
A 19. századi szerző, Alberg PaysoneTerhune így írt róla: ,,ez a világ talán legkiválóbb kutyája. Nem rokonszenvezik azonnal minden idegennel, aki megsimogatja. De mindhalálig társa és védelmezője mindenkinek, aki elnyerte a szívét és figyelmét. Egy ír gentleman a régi időkből”
Az ír terrier egy közepes méretű fajta, a hosszúlábú terrierek családjába tartozik. Elég kicsi ahhoz, hogy beférjen egy autóba, így állandó útitárs legyen, és elég nagy ahhoz, hogy szükség esetén megvédje otthonát és gazdáit.
Küllem
Az ír terrier a hosszúlábú terrierek csoportjába tartozik, az FCI 139. számú fajtastandardja vonatkozik rá. A fajtára jellemző összbenyomást a külleme, a wesene (viselkedése) és a mozgása együtt határozzák meg.
A standard szerint az ír terrier aktív, élénk megjelenésű, mozgékony kutya, testfelépítése gyorsaságot, erőt, kitartást sugároz. A fajta egyedei megfelelő izomzattal és csontozattal, szerkezeti szilárdsággal kell, hogy rendelkezzenek, ugyanakkor nagyon fontos, hogy mindemellett elegánsak is legyenek. Ez bizony nem is olyan egyszerű!
A fajtára oly jellemző ír terrier-kisugárzást, amely határozottságot, öntudatot, vidámságot, bátorságot és nemességet is hirdet egyszerre- a szemek és a fülek , illetve a fejszőrzet határozza meg leginkább. A szemek sötétek, kicsit, mélyen ülők és mandulaformájúak kell, hogy legyenek, barnán pigmentált szemhéjakkal. A fülek magasan tűzött, kicsi, V-alakú, előrebicsakló fülek, amelyek hegye a külső szemzug magasságába mutat, azaz jóval alacsonyabbra, mint a foxterrierek esetében. A füleken a szőrzet kissé sötétebb, mint a test többi részén. A fülek ,,beszélnek”, játékukból pontosan felismerhető, hogyan érzi magát aktuálisan a kutya. A fajtára jellemző kisugárzásban fontos szerep jut a megfelelő hosszúságú és struktúrájú szemöldöknek és szakállnak, és nyilván annak is, hogy a kutyát trimmelő kozmetikus/tenyésztő ismeri –e ezeknek a területeknek a pontos trimmelési módját.
A típusos ír terrier-fej alakja egy téglához hasonlítható, fontosak a párhuzamok és az arányok. Az agy- és arckoponya aránya pontosan 1:1-hez kell, hogy legyen. Az orrtükör minden esetben fekete.
A nyak közepesen hosszú, elegáns. A megfelelő vállszögellések elengedhetetlenek a fajtára jellemző térölelő, szabad mozgáshoz. A mellkas mély és izmos, legmélyebb pontja a könyökízület magasságában található. A bordakosár nem lehet széles és dongás. Az ágyék izmos és enyhén ívelt, ami fontos fajtajelleg.
A hátsó végtagok a test hajtómotorjai, jól izmolt combokkal, közepes térd- és jó csánkszögellésekkel.
A farok magasan tűzött, egyenes, vagy szablya alakú, semmiképpen nem kunkorodó.
Az ír terrier szálkásszőrű fajta, megfelelő mennyiségű aljszőrrel. A szőrzetnek követnie kell a test vonalát, de ideális esetben nem lehet sima felületű, mint egy simaszőrű foxterriernél. Ha egy ír terrier hosszabb szőrben van, a legtöbb szőrtípus esetében enyhén hullámos a szőrzet struktúrája. Rövidre trimmelve ez sok esetben eltűnik, sokkal simább felületű összbenyomást adva. A szőrzet színe a búzaszínűtől a sötétvörösig elfogadott, egyik szín sem kívánatosabb a másiknál! Fontos szempont, hogy a szőrzet megfelelő keménységű legyen, megfelelő minőségű és hosszúságú borítással a fejen és a lábakon.
Összességében elmondható, hogy a fajta megjelenését a fajtastandard többé-kevésbé egyértelműen meghatározza. A legfontosabb a harmonikus összbenyomás, amely kialakításában a fej és a kutya megfelelő, harmonikus arányai a legfontosabb tényezők.
Évtizedek óta vitáznak a fajta tenyésztői a súly- és méret kérdésén. A standard a szukák és kanok részére egyaránt 45,5 cm-es marmagasságot ír elő, ez azonban napjainkra már nem reális. 1988-ban ezért a standardet kiegészítették egy részletes magyarázattal a súly és a marmagasság tekintetében, a konszenzus az lett, hogy a legfontosabb az összbenyomás. Azaz sokkal kívánatosabb egy ideális testarányokkal rendelkező, megfelelő, fajtatípusos összbenyomást mutató, ugyanakkor a standardnél kissé nagyobb kutya, mint a standardban előírt méretű és súlyú, ugyanakkor aránytalan, rossz felépítésű egyed. Napjainkra a szukák marmagassága általánosan 46-48 cm, a kanoké 48-50 cm. A kutyák súlya pedig úgy kell, hogy alakuljon, hogy az összbenyomás megfelelő legyen. Ez reálisan 14,5-17 kg között szokott mozogni.
Rendre feltűnnek olyan egyedek, akik egészen sötétvörös, vagy sötétbarna, extrém kemény szőrrel rendelkeznek. Ez sokak számára optikailag kellemesebb, kívánatosabb benyomást nyújt, mint egy világosabb, búzaszínű ír terrier. Bár megjegyzendő, hogy az extrém sötét szín a fejen már egy teljesen más kisugárzást ad az ír terriernek, mint az kívánatos lenne. Az ilyen szőrű egyedek többnyire könnyen trimmelhetők, sok tenyésztőnél ezért ez egyfajta tenyészcél. Sajnos azonban az ilyen típusú szőrzet keménysége sok esetben oda vezet, hogy nem lesz megfelelő borítás a fejen és a végtagokon. A standard szerint egyértelműen fajtajelleg a megfelelő lábszőr, illetve az ír terrierekre jellemző kisugárzást erősen meghatározó szemöldök és szakáll. Az ilyen szőrű példányoknál ezek gyakran hiányoznak, vagy nem elégségesek, ez pedig komoly hiba. A fajta esetében a szín nem szabad, hogy értékmérő tulajdonság legyen.