Múlt és jelen

Múlt és jelenAhogy neve is utal rá, a fajta Írország zöld szigetéről származik, további 3 terrier fajtával együtt. Minden, amit a fajta eredetéről tudunk, a múlt homályába veszik. Mint ahogy a legtöbb terrierről, róla is nagyon kevés írásos dokumentum maradt fent. Feltehetően ez a legrégibben kialakult ír- terrierfajta.  A fajta ősei között egyértelműen szerepelt a ma már nem létező ,,drótszőrű black and tan terrier”. Egyes kutatók az ír farkaskutyával való rokonságát említik.

Az bizonyos, hogy már hosszú évszázadokkal ezelőtt éltek Írországban terrierek, mégpedig a legkülönbözőbb színekben és méretben. Országrészenként azonban valamiféle egységesség megfigyelhető volt. A déli országrészben egy erősebb testfelépítésű típus volt jellemző, északon viszont gyorsabb, könnyebb, vékonyabb csontozatú kutyák éltek Bizonyos, hogy az az ír terrier, amit ma ismerünk az északi országrész kutyáiból alakult ki.

Thomas_Blinks_festmnyer_terrier_1880Az ír terrier létezésének okait kutatva kiderült, hogy már jóval a fajta hivatalos elismerése előtt kis-közepes méretű, drótszőrű terrierek életfontosságú szerepet játszottak a szerényebb, egyszerűbb ír családok életében. Ezek a családok egy párholdnyi terület megműveléséből éltek és szükségük volt egy olyan kutyára, aki elég bátor, képes megvédeni őket és a területet a betolakodókkal és a kártékony rágcsálókkal szemben. Ugyanakkor képesnek kellett lennie teljes békében élni a területen megforduló jó szándékú emberekkel és más háziállatokkal. Ebben az időben-a XIX. században a küllemre nem sok gondot fordítottak, a fő cél a megfelelő temperamentum volt, ami alkalmassá tette a kutyát a fent említett feladatokra.

Ez a szemlélet akkor kezdett megváltozni, amikor a fajta 1870 körül először megjelent a kiállításokon. Ekkor tűnt fel két olyan kutya, akiket ma a fajta ősanyjának és ősapjának tartunk. Ők voltak Champion Erin és Killiney Boy Az első kiállítási kutyák bizony küllemre meglehetősen nagy heterogenitást mutattak, nagy szín és méretbeli eltérésekkel. Az ír terrierek farkát és fülét ekkor még kupírozták. A XIX. század végétől tudatosan törekedtek arra, hogy a csíkos és fekete-cser színváltozatot megszűntessék, így a XX. század kezdetére az ír terrierek egységes vörös színt mutattak. 1879-ben megalapításra került az első Ír Terrier Klub Dublinban, amelynek egy fontos vívmánya az volt, hogy megtiltotta a kutyák fülének kupírozását!  A fajta olyannyira népszerűvé vált, hogy az ír határokat átlépve a szomszédos országokban is gyorsan teret és támogatókat szerzett magának, sőt a tengeren túlon, az Egyesült Államokban is megjelent. Az 1900-ban Londonban tartott kiállításon jegyezték fel az akkori legmagasabb részvételi létszámot 350 nevezett ír terrierrel, ami jól mutatta a fajta szeretetét. Az 1. világháború eseményei nem vetették vissza a fajta népszerűségét, sőt, jó hírüket tovább növelte a háborúban küldöncként alkalmazott ír terrierek rettenthetetlensége és intelligenciája.

A két világháború közti időszakban számos új kennel alakult a szigetországban, és a kontinensen is. Népszerű volt a fajta a kiállításokon, családi kutyaként és egyre több ír terriert lehetett látni a vadászok kezében is. A vadászkutyaként való használatáról sajnos nem sok írásos dokumentum fellelhető ebből az időszakból. Az bizonyos, hogy vadásztak vele nyúlra, vaddisznóra, borzra, sőt, Amerikában még mormotára is. A művészetben mégis nyoma maradt, számos olajfestmény örökít meg vadászó ír terriereket. Ezek egy része kotorék mellet ábrázolja őket, annak ellenére, hogy méretük miatt soha nem voltak kotorékkutyák.

A 2. világháború után csak kevés olyan  európai ország volt, ahol a tenyésztés és a fajta létszáma, népszerűsége gyorsan helyreállt. Ezekben az országokban viszont, így például Hollandiában a fajta elkötelezett hívei nagyon gyorsan regenerálták a tenyésztést, és az ír terrierek népszerűsége azóta is töretlen.

A 70’es évektől az ír terrierek, bizonyítva a fajta sokoldalúságát és kiemelkedő intelligenciáját, megjelentek minden olyan területen, ahol kutyák munkájára van szükség. Számos országban sokoldalú, elismert vadászkutyák. A vadászok mellett a sportkutyások is felismerték benne az intelligenciát, munkakedvet és gyorsaságot, így mára az agility és flyball pályákon is gyakran feltűnik. Emellett jeleskedik a hagyományos fegyelmi és őrző-védő gyakorlatokban. Büszkék lehetünk arra, hogy az európai országokat követve már nálunk is feltűnt kiképzett romkereső mentőkutyaként.

Az ír terrierek jelentős része családi kedvencként él. Magyarországon számuk még mindig csak 100 körüli. Az állomány az utóbbi pár évben külföldi vonalakkal bővült. Érkezett az országba horvát, szlovák, angol és német vérvonal. A fajta napjainkban nálunk is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A magyar tenyésztésű kutyák pedig kitűnően megállják a helyüket nemzetközi szinten is mind a kiállítások, mind a munka terén.

Irodalmi források:
Karina Kirch és Hans E. Grüttner: Irish Terrier
Karl Meinhardt: Terrier